Betegen

2010 október 24. | Szerző: |

 Sajnos, nem úsztuk meg. Még eddig nem tapasztalt gyorsasággal húzódott rá a betegség a tüdődre. Tegnap már nagyon nem tetszett, ahogy sípolsz meg kapkodod a levegőt, ezért Apával bevittünk az ügyeletre. Kezdődő tüdőgyulladás a diagnózis, amire kaptál antibiotikumot meg inhalálunk. Szokásos, de hatékony eljárás, legalábbis esetünkben. A tegnapi éjszaka még borzasztó volt. Papát kitettük a szobából, hogy mellettem aludhass. Rettenetesen köhögtél és olyan nehezen vetted a levegőt, hogy nagyon gondolkodtam, bevigyünk a kórházba. A lázad is felment. Valamikor hajnali  egy körül aztán megnyugodtál és elaludtál.Lassan elkezdtél javulgatni. Ma este úgy látom, már jobban vagy. Alig köhögtél és már nagyban szunyálsz a kiságyadban, lázad sincs , egy kevest ettél is már. Az ember szíve ilyenkor megszakad, hogy nem tud sokat neked segíteni, látom, hogy szenvedsz. Azonban mikor már többedszer fordul elő, az ember, vagyis az anya, könnyebben megőrzi nyugodságát. Lázat mér,teával kínál, vitaminokat ad, és a kedvencedet főzi. Igyekszik megkönnyíteni.A nátha engem is letepert ,most tetőzik, de nincs mese, anyaként nem mehetek betegszabira. Remélem, gyorsan túlleszünk rajta.
Más. Nem is tudom, de nem annyira emlegettük neked eddig a kishúgod. Igazán, bele sem gondoltunk, mennyit értesz abból, ami körülötted zajlik. Egyik nap, a telefonomon babráltál és megmutattam neked Natit. Azóta, hibátlanul ejted ki a nevét és minde nap kéred, hogy mutassam meg a telefonomban( megjegyzem egy tucat másik baba is van benne, akik nem érdekelnek).Fogod a telefont és megpuszilgatod a képet, erre persze senki nem kér, de mintha éreznéd, hogy ő a mi vérünk. Kis sovány baba, csővel az orrában, sapka a fején,az arca alig látszik és mégis ő a legkedvesebb számodra. Honnan tudod?  
Elalvás előtt kérdem, hogy Niki, hogy hívják a mi babánk? Nati, vágod rá, rögtön- pedig igazából, soha nem mertük ezt így kimondani, hogy a mi babánk ő, a Te kistestvéred. Még nagyon félünk…Félünk Neked ígérgetni, félünk tervezni, csak remélünk, hogy tényleg egy nap egész család lehetünk Vele együtt. De Te tudod és érzed, és ha ezt nekem valaki más mesélné tuti, hogy kételkednék. Valami csodálatos, ahogy az ösztönök vezérelnek egy ilyen kisembert, ahogy megérzi a ki nem mondott dolgokat. Hazudnék, ha azt állítanám, nem csaltál könnyeket a szemembe a szereteteddel, amit a kisbabánk felé mutatsz. Bárcsak elvihetnélek, és élőben is láthatnád, ő pedig hallhattná a hangod…

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Üzenj a blogger(ek)nek!

Üzenj a kazánháznak!

Blog RSS

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!