Kicsi lelkünk

2010 november 19. | Szerző: prücsök23 |

 Csak nézlek, nézlek és minden órában sikerül meglepned valamivel kicsim. Csodálatos ez a fejlődés, amin Ti gyerekek keresztülmentek.Mintha egy izgalmas, kiszámíthatatlan regényt olvasnék! Az első évben a testi átalakulások, most pedig szellemileg fejlődsz rohamosan. Már régóta értesz mindent, most azonban már meg is értetsz mindent. Keresed a megfelelő szavakat, néha mondatokat is fabrikálsz belőlük:,, Apa eszik. Maci néz (Micimackót, természetesen). Füle nagy.Anya gyere.” És  ami a napokban aktuális a ,,Nem bánt”. Kezd kialakulni benned a félelem érzet.Ha látsz egy bogarat, kutyát, idegen embert, nézel rám óriásira nyílt szemekkel és ismételgeted, hogy bánt, nem bánt…és már kapaszkodsz is a nyakamba. Igen, a Világ veszélyes hely. Csak nem azok a veszélyek, amiktől Te tartasz.  Mi felnőttek, más dolgoktól félünk. És már azt is tudjuk, sajnos, hogy még Anya vagy Apa sem tud megvédeni semmitől. Addig jó, míg a gyerekek hisznek bennünk, hiszik, hogy mindentől megtudjuk védeni őket. Bárcsak így lenne!!!