<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Nikiblog avagy mi lett a csodababából</provider_name><provider_url>https://nikiblog.cafeblog.hu</provider_url><author_name>prücsök23</author_name><author_url>https://nikiblog.cafeblog.hu/author/prucsok23/</author_url><title>Egy új napló</title><html>&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;&lt;p&gt;&nbsp;Honnan is kezdjem kicsim??? Azt hiszem, nem találtad különösnek, 
hogy anya hasija egyre nagyobb, hiszen az ismerősök körében sorban 
kerekedtek a pocakok! Később már azt is megtanultad, hogy a ,,baba&quot; 
lakik ott benn és szerinted kakaót nyamizik. Aztán egy esti 
lefektetésnél, már nem tudtam tartani magam és&nbsp; csak peregtek a könnyeim
 míg estimesét mondtam, mert nem tudtam, mennyi időre kell megválnom 
tőled, csak azt tudtam, hogy&nbsp; fájdalmas és bizonytalan időszak kezdődik 
el a másnappal!&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Végül ,,csak&quot; két hetet töltöttél a ,,nyanya&quot; nélkül. Élvezve, hogy a
 távolabbi nagyid kényeztet napokon keresztül&nbsp; vagy a másik nagyszüleid 
lesték a kívánságaid napközben, este pedig jött a papa és hancúroztok 
nagyokat illetve mesét nézel, addig nem látott mennyiségben.Újdonság 
volt minden nap, talán izgalmas is volt számodra. Persze és naponta 
többször telefonáltam míg tudtam a klinikáról, hogy mi a helyzet otthon,
 de mindig megnyugtató választ kaptam. Soha nem fogják ,,bevallani&quot;&nbsp; 
szerintem, hányszor emlegettél. Állítólag jól viselted a különválást.Én 
persze annál kevésbé... &lt;br&gt;
&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Szeptember huszonnegyedikén született meg a kishúgod, Natália. Ő még 
tőled is apróbb volt a születésnél,de reméljük, legalább akkora harcos, 
mint Te! Néhány nap múlva engem hazaengedtek, én pedig szinte repültem 
hozzád, és mikor újra ölelhettelek, néhány pillanatra meg is feledkeztem
 az átélt kínokról. Neked pedig szó szerint fülig ért a szád, ahogy 
felkapaszkodtál mellém az ágyra és csak símogattuk egymást! Ha eddig 
értékeltem, hogy vagy nekünk, most százszorosan értékelem!!&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Ezt a blogot azért nyitottam, mert szeretném, ha vidáman folytatódna a
 Te történeted, tükrözve ezzel, mennyire pozitív kisember is vagy! Ez a 
bejegyzés talán nem ilyen, de ezek az események is az életed alakítják. 
Igazából, nem túl sokat beszélünk még neked a kisbabáról. Csak mikor, 
megyünk meglátogatni az intenzíven vagy amikor, mutatod a hasamban, hogy
 baba.... Még félek...&lt;/p&gt;</html><type>rich</type></oembed>