<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Nikiblog avagy mi lett a csodababából</provider_name><provider_url>https://nikiblog.cafeblog.hu</provider_url><author_name>prücsök23</author_name><author_url>https://nikiblog.cafeblog.hu/author/prucsok23/</author_url><title>Kicsi lelkünk</title><html>&lt;p&gt;&nbsp;Csak nézlek, nézlek és minden órában sikerül meglepned valamivel kicsim. Csodálatos ez a fejlődés, amin Ti gyerekek keresztülmentek.Mintha egy izgalmas, kiszámíthatatlan regényt olvasnék! Az első évben a testi átalakulások, most pedig szellemileg fejlődsz rohamosan. Már régóta értesz mindent, most azonban már meg is értetsz mindent. Keresed a megfelelő szavakat, néha mondatokat is fabrikálsz belőlük:,, Apa eszik. Maci néz (Micimackót, természetesen). Füle nagy.Anya gyere.&quot; És&nbsp; ami a napokban aktuális a ,,Nem bánt&quot;. Kezd kialakulni benned a félelem érzet.Ha látsz egy bogarat, kutyát, idegen embert, nézel rám óriásira nyílt szemekkel és ismételgeted, hogy bánt, nem bánt...és már kapaszkodsz is a nyakamba. Igen, a Világ veszélyes hely. Csak nem azok a veszélyek, amiktől Te tartasz.&nbsp; Mi felnőttek, más dolgoktól félünk. És már azt is tudjuk, sajnos, hogy még Anya vagy Apa sem tud megvédeni semmitől. Addig jó, míg a gyerekek hisznek bennünk, hiszik, hogy mindentől megtudjuk védeni őket. Bárcsak így lenne!!!&lt;br&gt;&lt;/p&gt;</html><type>rich</type></oembed>